Musztafa Kemál Atatürk mauzóleuma, az Anıtkabir tervpályázatának egyik zsűritagja, Weichinger Károly
Musztafa Kemál Atatürk 1938. évi halála az egész török nemzetet gyászba borította, egyúttal a kora-köztársaságkori építészet egyik szimbolikus épületét, az elnök mauzóleumának épületegyüttesét, vagyis az Anıtkabirt eredményezte.
Az épület tervezésére kiírt pályázat zsűrijének elnöke a korszak befolyásos német építésze, Paul Bonatz volt, munkáját török szakértők: Arif Hikmet Holtay, Muammer Çavuşoğlu és Muhlis Sertel, illetve külföldi zsűritagok: a svéd Ivar Tengborn és a magyar Weichinger Károly segítették.
Weichinger Károly (1893–1982) Kossuth-díjas magyar építész, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, a korszak magyar építészetének jelentős művelője, egyúttal a Műegyetem professzoraként számos tehetséges építész mestere volt.
Weichinger a felhívásra beérkezett 49 pályamű mindegyikét nívós munkának ítélte, építészeti megfogalmazás tekintetében a megmérettetést a következőképp jellemezte: „nagy versenye volt az ókornak, középkornak és a jelennek, a tradíciónak és az újatakarásnak, a mélyjáratú művészi megnyilatkozásoknak és az efemer divatnak”. A nyertes tervet Emin Onat és Orhan Arda török építészek készítették, amelyről a következőt írta Weichinger: „győzött a kőbe tervezett, mindig értékálló, mindig állva maradó, egyszerű tömegű és alaprajzú architektúra”.
